Aggódás…

2007 augusztus 2. | Szerző: Cicimici |

 Mielőtt terhes lettem volna elsem tudtam képzelni, hogy a teherbeesés nehézségei egyenesen eltörpülnek majd a későbbi problémák mellett. Aztán mikor elkezdődtek a bajok a gyerekekkel a hasamban azt gondoltam, hogy csak szülessenek már meg, mert itt kint jobb dolguk lesz és ezután már csak jobb jöhet…Aztán rá kellett jönnöm, hogy egy fenét…

Mióta megszülettek, picit több mint egy hete, csak az aggódás, gyomorgörcs életünk része. Nem tudunk felhőtlenül örülni és boldogok lenni, hogy szülők lehettünk végre…

Ma 3 óránként mentem be a kórházba etetni a kislányomat, ami csodálatos élmény kellene hogy legyen, de olyan szomorú a szívem és tele van aggódással, mert a kisfiam máj értékei nagyon nem jók. A doktornő tájékoztatott délután, hogy egyre rosszabb. Amúgy stabil az állapota, csak olyan nagyon sárga szegényem, de csak remélni lehet, hogy jobban lesz, mert a máj regenerálja önmagát….meg ilyenek…. Mindezt a doktornő halálra vált arccal adta elő…

Szörnyű, hogy mindig van valami, hogy ha már egyszer a gyógyulás útjára lépett miért nem lehet mostmár így… Útálom, hogy csak azt mondogatjuk, hogy bízni kell, hogy reménykedni, hogy majd csak túl lesz ezen is…Miért nem lehet 2 egészséges gyönyörű gyerekünk? Persze erre mondhatnátok, hogy de majd lesz…de miért nem most? miért nem simán?

Tavaly november óta aggódom mindenért, ez a legdúrvább most…