Nah, elkezdtem végre, igazán. Másnak ez semmit se jelent, nekem viszont igazán nagy dolog. Éppen ideje volt nekiállni, mert a lelki életem a béka feneke alá süllyedt, szóval nekikezdtem. Minek? Hát a FOGYÓKÚRÁNAK!!!!! :DDDDDDDD
Sőt mi több. Kínszenvedéseimről blogot is vezetek, itt az nlc-n. Címe: Extreme Makeover. Akit bővebben érdekel esetleg kukkantson be. Múlt hétfőn kezdtem, 90 napossal. Ott csak a fogyókúrám története lesz olvasható. Lelki életem ovábbra is itt olvasható. 😀
Bibikém elindult. Olyan édes a kis tétova lépéseivel, hogy meg kell zabálni. Még csak 5-6 lépést tesz egyedül, de egyre ügyesebb. 13 hónapos. Meg fejlődik a kis értelme is. Már mondja a szavak elejét, meg bizonyos szavakat teljesen is. Édike!
Anyagilag mostanában a padlón vagyunk, így elég feszült a légkör. Mármint nem köztünk, hanem úgy általában. Azuram, mint már írtam is, pincér. Sajnos a vendéglátós meló nem az állandóságról szól. Ha valahol esetleg egy évig tud dolgozni az nagyon jó. Hát a legutóbbi csak 7 hónapig tartott és pont rossz helyre váltott, így most ezerrel keres újat. A baj csak az, hogy ha nem dolgozik nincs pénz, én gyeden vagyon. A nyakunkon a lakáshitel, meg a többi, szóval nem egyszerű. A szerencse, hogy Azuram nagyon kitartó és szorgalmas, szóval lesz állása hamar, csak olyan ez, mint a kutya vacsorája….Én nem szeretnék visszamenni dolgozni még, mert Bibinek nagyon kell, hogy itthon legyen…meg ez a legszebb időszak…remélem minden jól alakul végül.
Mára ennyi, remélem mindenki rendben! 🙂