Vágta

2008 május 31. | Szerző: Cicimici |

 Ó ha tudnátok hányszor nekifutottam ennek…hányszor gondoltam, hogy most leülök és írok… egyszer tényleg elkezdtem, de a mentésem elszállt. Na, azért biztos nem ejtettem ember-tömegeket a kétségbeesésbe. 🙂

Szóval a címbéli vágta, tulképpen oximoron. Vagyis saját kis mikroklímámat jellemzi….

Csiga lassúsággal, ólom lábakon telnek a napok velünk. Hihetetlen, hogy az embernek mennyi mindenre van ideje, hogy gyesen van. Legközelebb majd ha nyugdíjba mész-mondta nagyanyám és alighanem igaza van…

Andriskánk szépen fejlődik, bár a fejlődés üteme lényegében tér el Bibiétől. 10 hónapos kora ellenére is csak 6 kg, bár ez a 950 gramm sokszorosa ugyebár. Két hallókészüléke van, ami csak állandó sapi viseléssel marad fent pici fülein. Hetente több órát vesz igénybe csak ennek a készüléknek a beállítása, hogy mennyit hall vele. Jelenleg úgy tűnik, hogy a mély hangokat. Két orvos egybehangzó véleménye volt, hogy semmit sem lát. Mindezek ellenére hunyorog a napfényre és villanó fényre kiváltható az epilepszia, szóval valamit látnia kell. Nagyon nehéz fejleszteni, mert ha valamivel játszik és mondjuk leejti, se nem hallja hová esett, se nem látja, így érdektelenné válik a tárgy iránt. A Pető Intézet valószínűleg nem vállalja tovább, mert ők ezekre az érzékelésekre is építik munkájukat. Szegénykém úgy tűnik aszthmás is lesz…de ha csak ez lenne. Úgy tűnik, a gond az, hogy a gyereknek nem szervi bajai vannak, vagyis a füle és a szeme konkrétan jó. Viszont az agyterület, ami mindezeket az ingereket feldolgozza hiányzik. Jó hír viszont, hogy sokkal lazábbak az izmai, sokkal kevesebbet feszíti magát hátra. A könyökét és az ujjacskáit még mindig nem tudja kinyújtani teljesen, de rengeteg tornával majd talán ez is rendbe jön.

Bibinek vettünk egy járókát. Na, az én kis lusti lányom egész kivirult és röpke 2 hét alatt felállt és körbement. Kint van 8 foga és gyakorlatilag már mindent eszik amit mi. Na és magyaráz, magyaráz a végtelenségig. Na persze a maga kis halandzsa nyelvén, itt-ott “értelmes” szóval. Meg menne a világba…csak hát még nagyobb az akarat, mint a tudás. Kezdi felfedezni a világot…már az eszemet sem tudom, mikor fújtam a pitypang fehér magjait szét, most neki megmutattam. Vísitozva “kergetőzünk” a lakásban és kapom a nyálas kis puszikat.

Ezernyi csodával minden nap. Ami eddig csak a napi rutin része volt és észre sem vettem, mert sietni kellet, most neki meg kell mutatni, el kell énekelni, mondókázni…stb. Istenien lassú hömpölygés az életünk, tele mindenfélével. Néha szeretnék újra gyors patak lenni. Hiányzik a meló és az adrenalin. Tudom viszont, hogy akkor működnek jól a dolgok, ha időt szánunk rá, energiát adunk bele. Nem hiszem, hogy akkor lesz jó az élete, ha rángatom, hogy siessen, mert nincs idő semmire, mert ideges vagyok és menni kell. Úgy is ez lesz, de még nem kell, hogy ilyen legyen. Mert ha egy óra az út a boltba, hát annyi…mert annyi pitypang van útközben…:-))