Elkezdődött nálunk is…

2008 február 5. | Szerző: Cicimici |

 A múltkor ott hagytam abba, hogy Bibi először volt beteg és bla, bla, bla…:))))

Na az semmi volt a mostani hányós-hasmenéses lázas témához képest….

Ez biztos úgy van ám, hogy az ember edződik közben sokat, csak elsőre sok: az első sugárhányás, ha bármit adsz neki is csak hány és mintha egyre többet, az éjszakai kortyonkénti itatás, félelem, hogy kiszárad, egy nap százszor átöltözteted, mert vagy lehányja magát, vagy összekakálja nyakig és közben persze a láz…. Lassan lemerül a szuper-hosszúéletű-elemes-csodalázmérőnk mert annyiszor néztem meg mennyi is a láza…amikor hajnal kettőig tuti nem aludtam, túlleszünk-e a krízisen…pedig 38 volt a legtöbb és nem 40….

Aztán amilyen gyorsan jött, úgy el is múlt közben…aztán jöttem én és aztán jött Azuram is…. hát ez van. Pedig kezdem lassan felfogni, hogy ez még mindig nem a legdúrvább, mert nem szúrták fel a fülét (mint szegény MajdnemNyusziéknál….)…

Andrisom is beteg volt múltkor, bár szegényem ő az oltástól is belázasodott. Edit viszont nagyon lazán veszi az akadályokat, valószínűleg a gyerek-tömeg amit már felnevelt adja hozzá a “tudást”… Andriska elhagyta a 4 kg-t. Lassan, nagyon lassan hízik, viszont szép, formás baba….

Mostanában kicsit depis vagyok, hülyeségeken agyalok és rettentően sajnálom magam, hogy bevagyunk zárva a 4 fal közé sokszor (ha rossz az idő, vagy a gyerek beteg). Kicsit hiányoznak az emberek és a felnőtt társaság. Hiányzik, hogy egyszer úgy menjek be egy boltba, hogy nem azt lesem: megálltunk, Bibi felébred és menni kell. Szeretnék IDŐT szánni az olyan rettentően fontos dolgaimra mint a körmöm (nem csak akkor lakkozni gyorsan ha a gyerek 10 percre bealudt), epilálás meg ilyenek….Bibi holnap anyukáméknál alszik szóval Azurammal elmegyünk vacsorázni (mert hétfőn évfordulónk lesz) és moziba is, mert ott meg ezer éve nem voltunk…meg boltba is megyünk együtt és nézelődünk a végtelenségig….:) Kicsit lekiismeretfurdalásom van ez miatt, de azt gondolom a gyereknek se jó, ha elgyötört anyja van, kell ez a nap, hogy feltöltődjek kicsit…

Drága és egyszem testvérkémnek sajnos nem sikerült az első inszemináció. Pedig annyira hittem, hogy nekik is elsőre sikerül…. Ez azért szerintem gáz, hogy mindenki tök egészséges a családban, mindenhol spontán lettek a gyerekek (mármint mi és a fiúk is), erre nekünk is és húgoméknak is segítség kell a gyerekhez…dúúúrva… Én azért nagyon szorítok, hogy a legközelebbi sikerüljön. Addig pedig itt van Bibi, akinek lehet a második anyukája! :)))