Tűzkeresztség vízkeresztkor

2008 január 14. | Szerző: Cicimici |

Köszi a jókívánságokat! Mindenkinek hasonló jót, kitartást és nagyon szép évet kívánok!!! 🙂

A címben szereplő tűzkeresztség: Bibi beteg lett. Eddig, 5 és fél hónapig szerencsére elkerülte mindenféle kórság. Valószínűleg annak volt köszönhető, hogy karácsonyig volt tejem. Mostanra viszont tápos csibe lett a szentem…Szóval príma kis hörghurut (atyaég remélem jól írom…még ebbe sem jöttem bele, bezzeg a hányás leírása már simán megy). A jó az, hogy nem volt láza, tehát ez mégsem olyan igazi tűzkeresztség ám…csak köhögés, meg ilyenek.

Úgy emlékszem, amikor én voltam beteg gyermekkoromban, akkor mindig fílmet vetített anyukám lepedőre a falra (az a jó kis átmelegedős, tekerős fajta). Ezzel elterelte a figyelmemet és beadhatta a kúpot két fílm közt…Bibi figyelmét az orrszívó-porszívóról az ég világon semmivel nem lehetett elterelni. Hajnali kettőkor már a szomszédokét sem. Az volt a képzetem, hogy mire a szomszédok felébrednek, az éjszaka közepén, hogy ” mi a p. ez drágám te is hallod?” addigra kész is az egész. Tévedtem. A vadi új, hepafilteres porszívónk (ami tény persze most egyáltalán lényegtelen), 1800 wattal visít a magyar éjszakába semmi, ismétlem semmi volt Bibi 2000 decibeles üvöltéséhez képest. Arról nem beszélve, hogy 5 és fél hónapos, 65 cm és 8 kg-s gyerekünket ketten Azurammal próbáltuk közben megfékezni. Persze nem dramatizálom a helyzetet: végül sikerült. Bibi aztán a küszködéstől meg egy adag tejtől édes álomra szenderült. Mi Azurammal persze a küszködéstől úgy felébredtünk, hogy meredten bámultuk sötétben a plafont még vagy félórát és gyanítom a házban voltak így többen is… Másnap kicsit izgultam, hogy hányan kopogtatnak, de senki…pedig már frappáns válaszokat is gyártottam, minden eshetőségre felkészülve…

Na de lassan a gyógyulás útjára lép Bibikénk…:)

A múltkor olyan találót hallottam, hogy azonnal magamévá is tettem…azt hiszem egy stand-up-comedy előadáson a tv-ben. A pasi babakocsit tologat az utcán. Kisfia van, csupa fiús cuccokba öltöztetve.  Csipkedős nyanyák jönnek: jaj, de édes…kisfiú-vagy kislány?- hangzik a kérdés. Apuka: nem tudom, majd ha felnő eldönti….:)))) Isteni! Szóval valahogy mi is így jártunk: tologatjuk Bíbikét, akin történetesen egy rózsaszín kardigán figyelt, meg a keresztelőre kapott fülbevalók. Erre egy nő a pénztárnál: nahát de édes… kisfiú? Az..b.meg….

Pénteken fogyókúrám támogatása céljából a tettek mezejére lépek! Megint elkezdek spinningre járni. Annyira szerettem terhességem előtt! Igaz, csak péntekenként,heti 1x, mert anyagilag most ennyi fér bele. Mégis nagyon várom már a régi feelinget! 🙂