Egy majdnem tökéletes karácsony

2007 december 28. | Szerző: Cicimici |

 Szóval a számadésfélés előző bejegyzésemet valószínűleg szilveszter tájékára kellett volna időzetenem, de így is jó lesz… tehát jöjjön most a karácsonyi téma.

Azért vártam idén a karácsonyt (karit:) , hogy a gyerekek mit szólnak életük első karácsonyfájához. Bibinek már 2 hete a reggeli tejcsizés közben folyamatosan karácsonyi dalokat énekelgetek, amire Azuram a fürdőből időnként rákontráz. Vannak versszakok amit csak dúdolok szövegtudás híjján..:) De Bibi (MÉG) áhitattal hallgatja és ez tök jó.

Aztán eljött végre a 24-e. Már 23-án elkezdett havazni, 24.-re pedig már jó 10 cm-s hó lett és egyre csak havazott. Kora délután elmentünk sétálni mégegyet, mert Bibi nagyon igényli, hogy addig is szunyokáljon egyet. Az utcán rendre vagy babakocsis, vagy gyermeküket sétáltató (Gyere, lemegyünk egy kicsit, amíg anya főz…-karifát díszít) apákkal találkoztunk. Azt hittem csak mi leszünk, mert ki a fene menne le 24-n délután szakadó hóesésben, tekintettel rá, hogy nem muzulmán környéken lakunk 🙂 Mikor hazaértünk teljesen átáztunk, Azuram pedig vadul nekiállt letakarítani a kocsit (mondván mi lesz reggelre). Délután 5 felé pedig felállítottuk a fát is. (Bibi még nem várta ugye.) Nagyon édes volt, ahogy nézte a sok csillogós díszt és égősort. A fürdőszobában elnyomtunk pár csillagszórót is. Aztán hamar megunta és a szaloncukor kék papírja sokkal érdekesebb lett..:)

Másnap reggel (miután egész éjjel tovább havazott) kb. 30 cm-s hó kerekedett. A 6-os út mellett lakunk és még az is járhatatlannak bizonyult. Ez akár még nagyon szép is lehetett volna, de elkellett mennünk Andrisért, aki egy, a városhoz nagyon közeli kis faluban lakik. Szóval Azuram kiásta a kocsit és elindultunk. Nagy nehezen elvergődtünk (35-el) egy közeli benzinkútig és vettünk hóláncot. Nálunk már nagyon régen nem volt ennyi hó (ill. tavaly itt a városban még fél cm sem). Aztán a lánccal már eltudtunk menni a kisgyerekért.

Nagyon jól sikerült a nap. Andris meglepően kevesett feszítette magát és alig sírdogált. Szépen ette (cumisüvegből) a sárgarépa-krumpli kaját. Edit már ad neki minden-ilyesmit, csak már hízna kicsit. Az anyatej annál kevésbé ízlett neki. Bibi az elején élvezte, hogy kézről-kézre “jár”, aztán kezdett nyügi lenni. Andris, ha elfáradt egyszerűen aludt egyet. Annyira más a két gyerek. Lehet, hogy Andris sérülése is bejátszik, de állati nyugodt volt. Bibi viszont mint egy kis kukac egész nap…:)

Jó késő délután-változatlanul szakadó hóban- vittük vissza Andriskát. Eddigre azért már jól elfáradt. Ilyenkor megfigyelhető, hogy sokkal többször feszíti magát és sírdogál. Nagyon jól telt a nap, szerintem a gyerekek is élvezték…. A majdnem tökéletességet azt hiszem lehet érteni…ill. érti aki tudja mi van velünk. Nem tudom feladni…