Annyi annyi minden

2007 december 1. | Szerző: Cicimici |

 Már jó régen nem írtam, így sok-sok mesélnivalóm van. Jók is, rosszak is…mindenféle. Először is: nem tudok elég hálás lenni a bíztató szavakért és a figyelemért irányunkban!! Ezer köszönet!

Hát hol is kezdjem… Egy héttel ezelőtt egy délután erejéig hazahoztuk Andriskát. Ez úgy alakult, hogy Editnél nagy felfordulás volt felújítás miatt, így megbeszéltük, hogy nem tud vendégeket fogadni. Ezért inkább a gyereket hozzuk el és később vigyük vissza. Megbeszéltük a családdal, ha már így alakult, akkor mindenkihez elvisszük.  Szegénykém most is rettenetesen feszítette a kis testét és késő délutánra sokat sírt, a kaja most is csorgott kétoldalt a szájából. Nagyon nehéz volt a szívemnek így látni, mert tudtam, hogy fájdalmai vannak, azért sír. (Edit is megerősített ebben.) Sajnos mostanra minden orvos elég rosszakat mond az állapotáról. Elkezdtek előjönni a tünetek. Megállt a növekedése, 3 hét alatt mindössze 150 grammot hízott. Szemkontaktus nehezen tartható vele, ami autista vonás. Szemészeti kontrollra is járni kell vele, mert az sincs rendben. Múlt héten Edit egy nap kivételével mindennap vitte valamilyen dokihoz, ahol ugye órákig kellett várakozni, meg a rengeteg torna…stb. Hatalmas energia és munka van a kisfiamban már most is. Megy a harc, hogy ne kitekeredett, magáról semmit sem tudó fogyatékos legyen. Nem könnyű…. Azért sem, mert én nem tudom kívülről, szakember szemével nézni. Én anyaként tudom csak nézni….és megszakad érte a szívem…

Közben a sógorommal is volt feszkó… Azuramnak van egy (édes) bátyja (másfél évvel idősebb) és egy 13 éves huga (féltestvére). Anyósomnak pénzbeli vitája van a sógorommal, amiből valószínűleg per lesz. (Én nem pártoskodom egyiknél sem, mert mindkettőnek van igaza is…úgy vagyunk vele oldják meg.) Régebben anyósommal mi sem voltunk túl jóban a felelőtlen, költekező életmódja miatt. Mióta viszont megszülettek a gyerekek én egyszerűen képtelen vagyok megfosztani az unokáitól, így újra rendeződött a viszonyunk. A sógorom viszont elvárja, hogy legyünk fasírtban mi is anyósommal, az ő vitájuk miatt is. A múltkor megkérdezte, hogy az eljövendő perben mennyi pénzzel tudnánk őt támogatni. Erre közöltük, hogy bocsi, de elég kiadás nekünk a gyerekek, mellesleg nem kevés lakáshitelünk van…szóval egyáltalán…arról nem beszélve, hogy az elmúlt hónapokban picit másfelé figyeltünk, mint az ő peres ügyükre…Erre közölte, hogy mindenkinek vannak problémái. Én nagyon kiakadtam, mert ennyire nem lehet önző dög. A gyerekeket soha nem kérdezi, mi van velük. Mikor bezzeg szakított élete nagy szerelmével ápoltuk a lelkét napestig, velünk élt szinte…erre tessék. Mikor az öccsének (Azuram) kellene legalább egy együttérző szó: mindenkinek vannak problémái…. Mondtam is neki, hogy ne csináljon magának problémát, a keresztelőre sem kell jönnie… Nem mostanában csalódtam emberben ekkorát…

Biborka olyan édes, hogy meg kell zabálni… Már nevetgél, mosolyog és kicsit gagyarászik. Szépen tartja a kis fejét és hason löki magát előre. Egyszer-kétszer hasról hátra fordul, de még nem jellemző. Mindent a szájába töm és rettenetesen folyik a nyála. Valószínüleg a foga akarna jönni, de látszani még nem látszik semmi. 4 hónapot betöltötték. A gyermekorvos tanácsára egynap egyszer tejpépet kap enni. Hát vegyes a siker. Van, amikor egész szépen eszi, viszont van, amikor a fele rajtam és a peluson landol…mindezen pedig halálra vigyorogja magát életkém…:)))

Tegnap volt a keresztelő. Bíborka végig üvöltötte-nyöszörögte a szertartást. Andriska meg végig aludta…. Utána volt tortázás nálunk. Itt volt az egész család és jó volt nagyon. Edit elvitte Andriskát haza, mert úgy beszéltük meg, hogy még egyelőre nem alszik itthon. Majd talán később. Alapjában véve jól sikerült az egész. Történt egy-két cicis dolog: üvöltés a templomban, aztán nem jött a lift itthon (9. emeleten lakunk), így a húgommal futottunk fel és pont a mi emeletünkön volt kiakadva, kiköptük a tüdőnket közben, aztán Bibike teljesen lekakálta a papa öltönyét-nyakkendőjét, valamint saját magát, aztán utána lehányta a mamát és tovább üvöltött, Andriska is üvöltött, mindenki jókat derült ezeken és alapvetően nagy volt a zsivaj…szóval mikor mindenki elment jól kipurcantuk Azurammal. Húgomék elvitték a Bibit és csak ma este hozzák haza…így most hálából nagytakarítok. :))) Szóval szokom a szántást, vagy mi…(Azt hiszem erről Majdnem Nyuszi tudnak sokat-sokat mesélni…)